nyelvtan

Húngaro/Magiar

Substantivo

nyelv.tan

1. (linguística) gramática.

Declinação

    Declinação de nyelvtan (–ok)

Caso Singular Plural Nominativo nyelvtan nyelvtanok Acusativo nyelvtant nyelvtanokat Dativo nyelvtannak nyelvtanoknak Genitivo nyelvtané nyelvtanoké Instrumental nyelvtannal nyelvtanokkal Causal-final nyelvtanért nyelvtanokért Translativo nyelvtanná nyelvtanokká Terminativo nyelvtanig nyelvtanokig Essivo-formal nyelvtanként nyelvtanokként Essivo-modal – – Inessivo nyelvtanban nyelvtanokban Superessivo nyelvtanon nyelvtanokon Adessivo nyelvtannál nyelvtanoknál Ilativo nyelvtanba nyelvtanokba Sublativo nyelvtanra nyelvtanokra Alativo nyelvtanhoz nyelvtanokhoz Elativo nyelvtanból nyelvtanokból Delativo nyelvtanról nyelvtanokról Ablativo nyelvtantól nyelvtanoktól

    Possessivos de nyelvtan (–otok)

Possuidor Posse Singular Plural 1ª pessoa do singular nyelvtanom nyelvtanaim 2ª pessoa do singular nyelvtanod nyelvtanaid 3ª pessoa do singular nyelvtana nyelvtanai 1ª pessoa do plural nyelvtanunk nyelvtanaink 2ª pessoa do plural nyelvtanotok nyelvtanaitok 3ª pessoa do plural nyelvtanuk nyelvtanaik

Termos derivados

nyelvtani

Etimologia

De nyelv^(hu) ("língua") + tan^(hu) ("estudo").

Pronúncia

• AFI: /ˈɲɛlf.tɒn/
• X-SAMPA: /"JElf.tQn/

Ver também

Referências

nyelvtan no Sztaki Szótár (em húngaro e inglês)